Lac de Saint Cassien és Lago di Bolsena
Cassien és Bolsena. A világ két leghíresebb vize, ugyanannak a megszállottságnak két arca. Egy francia legenda és egy olasz vulkán egyetlen történetben összefonódva.
Lac de Saint Cassien, az első történet
A kilencvenes évek első felétől horgászom pontyra bojlival, és ezalatt a több mint három évtized alatt valóban rendkívül sok különböző helyszínen jártam szerte Európában. Voltak köztük európai folyók és patakok, alpesi tavak, kavicsbányatavak, természetes tavak és brakkvizű tavak is. Ha ki kellene választanom minden idők abszolút legjobb vizét, valószínűleg nem menne, mert nálam Lac de Saint Cassien és Lago di Bolsena együtt áll az első helyen. Cassien választása egészen érthető: a pontyhorgászat Mekkája, ahol vastag betűkkel íródott az óriáspontyok bojlival való horgászatának története, ráadásul akkor ott fogtam meg életem addigi halát.
Cassienről az emlékeim kissé ködösek a majdnem 15 évnyi időtáv miatt. A köd valamivel sűrűbb három tényező szokatlan együttállása miatt: 1. megfogtam életem halát, 2. születésnapom volt, és 3. a közeli szupermarketben akciós volt a 12 éves Glenfiddich.
Utólag is nagy köszönet Tomáš Blažeknek, aki lehetővé tette, hogy úgy időzítsük a túránkat, hogy a nyugati ágnál lévő helyen váltsuk őket.
Az első napokban sikerült kifognom két gyönyörű tükörpontyot, a nagyobbik 26,5 kg-ot nyomott. Mindkét halnál ugyanaz a brutális kapás: szinte olvadtak a csapágyak az orsóban, aztán félórás körhinta következett. A hal nagy sebességgel, mélyen, újra meg újra körözött a csónak körül, ráadásul egy nagy távolságjelző bója közelében, egyszerűen adrenalinrohamok.
Ezek után a fogások után átengedtem a jól működő helyemet két barátomnak, én pedig már csak két bottal horgásztam. Mindkét srácnak nagy hal volt a botján; a szlovák kolléga sikeresen kifogta, a másik barátomnak pedig húszperces fárasztás után a vizuális emlékezetében az maradt meg, ahogy a főzsinór és a dobóelőke közötti csomó lassan kibomlik.
A túra második felében főleg logisztikai összekötőként működtem a 10 km-re lévő szupermarket felé, ahol jelentősen leapasztottuk a Glenfiddich-készletfelesleget. Egy kölcsönkapott biciklivel jártam, rendkívül keskeny nyereggel, a hátamon pedig egy óriási hátizsákkal. A szlovák kolléga ugyanis úgy ivott, mint a teve, és folyton 6–10 nagy ásványvizet akart hozatni. A rossz minőségű, keskeny, kátyúkkal teli út, a nehéz hátizsák és a keskeny nyereg kombinációja intenzív, kéretlen masszázst eredményezett az érzékeny részeken, de a horgászat örömét egy ilyen helyen még ez sem tudta elrontani.
Ahogy emlékszem, nagyon eredményes csali volt a hóember szerelék ananászos lebegő bojlival, az egész erősen aromás, híg májpasztába forgatva.
Az egyhetes horgászatot egy tóra néző éttermi vacsorával zártuk, és ezzel tettük fel a koronát egy nagyon jól sikerült túrára egy legendás helyen, amelyről addig csak irigykedve olvastunk a horgászmagazinokban. Az ember az útjai során gyakran találkozik nagy, szép és titokzatos tavakkal, nagy pontyokkal, de kevés tóban van meg az a bizonyos plusz, valami olyasmi, mint a báj egy szép nőben, és ez a kombináció az élmény intenzitását addig ismeretlen szintre emeli. Pontosan ilyen a Lac de Saint Cassien, minden egyetlen, szépen összerakott csomagban.
Lago di Bolsena, a második történet
Cassien célzott túra volt nagy pontyokra, ezzel szemben a Lago di Bolsena meglátogatása a családi nyaralás meglepetéssel kategóriába tartozik. A nyaralási úti célok kiválasztását illetően a toleráns feleségem szerencsére osztja a véleményemet, miszerint bármelyik tengerben az én ízlésemhez képest kevés a ponty. Horgászati szempontból az a hátrány, hogy a horgászhelyet a szállás elhelyezkedése határozza meg, és nem választhatod ki aszerint, mekkora eséllyel foghatsz rajta nagy pontyot.
Véletlenül bukkantunk rá gyönyörű apartmanokra saját stranddal, egy teljesen magas tujasorral körbevett telken, Bolsena városkája mellett, csodás régi építészettel. Óriási vízfelület, amelyen látni a földgömb görbületét, és rendkívül tiszta, meleg víz. Amikor nyakig állsz benne, szépen látod a lábujjaidat. Árnyékban 38 fok, a víz hőmérséklete a felszínen 31 fok; azt hiszem, el tudnék képzelni jobb időt is pontyhorgászathoz... 🙂 Kétszer jártunk a tavon ugyanazon a helyen, két család gyerekekkel, így ez két meglepetéssel fűszerezett családi nyaralás összefoglalója lesz.
Felosztottuk a feladatokat: én a barátommal Bolsena halfaunáját kutattam, a nők pedig a gyerekekkel a közvetlen környék számos történelmi látnivalóját járták végig. Az első túra szerdáig kapás nélkül zajlott, aztán egy pop-uppal nagy nehezen kifárasztottam egy alacsony, pikkelyes bébit, nagyjából 70 cm-est. Szerdán úgy döntöttem, összekötöm a családi tengerparti kirándulást egy Montefiascone városkájában lévő pontyhorgász szaküzlet meglátogatásával. A tulajdonos nagyon közlékeny volt, és elárulta, melyek a legeredményesebb mélységek a mi szakaszunkon, ami később nagyon lényeges információnak bizonyult. Visszatérés után áthelyeztük a horgászhelyeket az ajánlott mélységekbe, és vártunk. A Lago di Bolsenán, mint sok olasz tavon, engedélyezett a hálós és varsás halászat. Minden este, szürkületkor megérkeztek a csónakok, és pontosan a horgászhelyeink fölé rakták le a hálókat, majd hajnal előtt felszedték őket.
Csütörtökön továbbra sem volt kapás, a szombati indulás pedig közeledett. Pénteken, közvetlenül hajnal előtt, elkezdtek történni a dolgok. Egy hosszú, könyörtelen húzás kilőtt a hálózsákból, a megakasztott hal pedig több tíz méter zsinórt vitt le, míg végül bele nem akadt a vízinövényekbe. Mivel a kapás helye fölött nagy volt a motorcsónak-forgalom a zsákmánnyal teli hálók felszedése miatt, a feleségem ezt kockázatosnak ítélte, és nem akart kiengedni a vízre az evezős gumicsónakkal. Megkockáztattam, hogy elveszítem a halat, erővel kiszedtem a vízinövényekből, és lassan húzni kezdtem a part felé. Sajnos nagyjából 100 méterre a parttól a ponty ismét elakadt a vízinövényekben, és ezúttal meg sem lehetett mozdítani. Mivel nem akartam elveszíteni a halat, törvényes hitvesem tiltakozása ellenére beültem a csónakba, és odaveztem a lógó ponty fölé. Kézzel sikerült újra kiszabadítanom a halat, és a felszínen megjelent egy hatalmas csomó vízinövény, amelynek belsejében, legalábbis a növények hullámzásából ítélve, nyilvánvalóan volt valamilyen hal. Nem találtam meg a pontyot a növények között, ezért úgy döntöttem, hogy az egész növénycsomót megmerítem, lehetőleg a hallal együtt. A merítőben érzett rántás jelezte, hogy a terv sikerült. Amikor kiértem a partra, elkezdődött a növényekből való unboxing; fogalmam sem volt, mit is fogtam valójában. A zöld kuszaság széthúzása után egy hatalmas fej bukkant elő, akkora szájüreggel, mint egy férfiököl.
A 110 cm hosszú, masszív pikkelyesnek 23,5 kg-ot mértem. A szerelék visszament a megfelelő mélységbe, nekünk pedig már csak néhány óránk maradt a horgászatból. Pontban délben gyönyörűen felsikított a kapásjelző, én pedig a csónakból élveztem végig a brutális fárasztást, miközben a fonott zsinór vágta a növénycsomókat, amelyekben a ponty tévedhetetlenül kereste a menekülést.
A hal ismét 110 centiméteres volt, ezúttal 24,6 kg-mal. Az adrenalin még a fülemen is folyt ki. A túrát két 15–17 kg közötti ponttyal zártam.
Apró szépséghiba volt az utolsó éjszakán valamilyen fejlámpás entitás próbálkozása, hogy ellopja a horgászfelszerelésünket. Éjjel érkezett a víz felől csónakkal, de pechje volt, mert a holmink már be volt pakolva az autóba, ráadásul felébredtek a gyerekek is, akik a hőség miatt nem tudtak aludni. Ők pedig abban a hitben, hogy én járok fejlámpával a kertben, elkezdtek kiabálni a fejlámpás lénynek, és csodálkoztak, miért fut az állítólagos énem a csónakhoz, majd evez őrült tempóban a sötétbe.
Eltelt egy év, és mi ugyanott állunk, ezúttal már térérzékelőkkel felszerelve, valamint az előző hibrid nyaralás tapasztalataival. Most a szerelékek rögtön a megfelelő, 6–7 méteres mélységbe kerültek. Egy hét alatt ezúttal körülbelül 15 pontyot fogtam, közülük 6 darab 110 centiméteres volt! Már kezdtem gyanakodni, hogy valahol Olaszországban ebben a hosszban gyártják őket 3D nyomtatón. Súlyra azonban ezek az ilyen hosszú halak ezúttal 18 és 19,4 kg között mozogtak.
A Lago di Bolsena teljesen elvarázsolt: az óriási, tiszta vizű vízfelület, a régi építészet és a brutálisan harcos pikkelyesek kombinációja, amelyek őrülten küzdenek a zsinór minden centiméteréért, rendkívül ízletes élménykoktél. Ez az a víz, ahová egyszer száz százalékig visszatérek.
A legjobb történetek csendben terjednek. Víztől vízig. Horgásztól horgászig. Csatlakozz azokhoz, akik mélyebbre mennek.
Szerezz hozzáférést olyan történetekhez és tartalmakhoz is, amelyeket máshol nem látsz.
Bejegyzések követése
