Street Hunter – Amsterdam
Következő történetében Lukáš Krása Amszterdam utcáira visz minket. A kusza csatornák közé, az éjszakai város nyüzsgésébe és a pontyok közé, amelyek itt szó szerint a mindennapi élet közvetlen közelében élnek. Urban Fishing egy összetéveszthetetlen hangulatú környezetben.
Minden egy ötlettel kezdődik, amelyet aztán egészen a tökéletes tervig fejlesztünk. A tervezésnek nagyon alaposnak kell lennie. Amikor horgászni készülök, általában már előre tudom, hol és hogyan szeretnék horgászni. Igyekszem a felszerelés terén is felkészülni, és mindenekelőtt felmérni, milyen etetőanyagok és csalik lehetnek eredményesek. Be kell vallanunk, hogy az elképzeléseink gyakran nagyon messze állnak a valóságtól, de mindig jobb valamire felkészülni, mint semmire. Ugyanez történt azon a gyönyörű franciaországi horgászvízen is, ahol Ed Skillzzel horgásztunk. Végig rengeteg meglepetés és új felismerés kísért minket. Csak a túra vége felé kezdtünk igazán rájönni, mi működik a helyi pontyoknál. Elérkezett az utolsó nap, és egyikünknek sem volt kedve összepakolni, mert egyik kapás követte a másikat. Amikor behúztuk az utolsó botot a gyönyörű és teljesen zavartalan természetben, az nagyon meglátszott a hangulatomon. Biztos vagyok benne, hogy ezt minden horgász jól ismeri. A vízparton töltött idő könyörtelenül telik. Az utolsó búcsúkávé mellett Ed mesélni kezdett az amszterdami utcai horgászatáról. Kicsit elmerengtem, és megpróbáltam elképzelni azokat a városi csatornákat és a belvárost, amelyeket addig csak dokumentumfilmekből ismertem. Ekkor Ed felajánlotta, hogy ha akarok, hazamehetek vele, és megmutat néhány fantasztikus helyet. Valószínűleg bolond lettem volna, ha nem élek ezzel a lehetőséggel, így az expedíciónk tovább folytatódott.
Miután megérkeztünk Amszterdamba, az első éjszakát Ednél töltöttük azzal a tervvel, hogy másnap kiváltjuk az engedélyt, és elindulunk felfedezni a helyi vizeket. Én úgy képzeltem, hogy közvetlenül a belvárosban fogunk horgászni, így a horgászatot kulturális élményekkel is összeköthetjük, Ed azonban máshová vitt minket. A reggeli ködben apró tavak egész rendszere tárult elénk, amelyeket csatornák kötöttek össze. Érezhető volt, hogy Ed számára éppen ezek a helyek jelentik a helyi pontyhorgászat gazdag múlttal rendelkező Mekkáját, mi pedig készen álltunk arra, hogy magunkba szívjuk ezt a horgászkultúrát. A célunk egyértelmű volt: fogni egy PURE DUTCH CARP-ot! Így aztán Amszterdam szélén dobtunk be először, egy kis csatornán, amely egy ponton kiszélesedett, és egy kisebb tóhoz hasonló vízfelületet alkotott. Edet várta a munka, így ketten maradtunk a vízparton, én és Rosťa, az operatőr. Új ország, új víz, új kihívás. Mindenféle tervezés, előkészület és a helyi vizek ismerete nélkül egy holland csatorna partján találtuk magunkat.
Ilyen helyzetekben soha nem tudhatod, mi a helyes. Egyszerűen el kell kezdened, és megpróbálni gyorsan olvasni a vizet. Nem tudtuk, mennyi ideig maradhatunk Hollandiában, és mikor kényszerítenek minket a munkahelyi kötelezettségeink arra, hogy hazatérjünk. Ezért egyetlen percet sem akartunk elvesztegetni, és azt terveztük, hogy aktívan horgászunk, miközben minden nap más helyeket próbálunk megismerni. Egyértelmű volt, hogy nem volt idő nagyobb etetési kampányokra, sokkal inkább aktív horgászatra, attraktív csalikkal. Az első éjszaka az erős viharon kívül, amely összetörte az ernyőinket, semmi sem történt. Csak hajnal felé csippant egyet a kapásjelző, és Rosťa kifogott egy gyönyörű dévérkeszeget. A következő napon a halakat kerestük, de a dévérkeszegeken kívül pontyot nem sikerült találnunk. Minden a második napon változott meg, amikor egy kis tó öblében buboréksort pillantottam meg, amely talán nem dévérkeszegtől származott, ezért megpróbáltam egy ínycsiklandó falatot a hal útjába dobni. Bár olyan csendben voltam, mint egy egér, a buborékok eltűntek, és úgy tűnt, hogy megriasztottam a halat. Egy idő után ismét buborékok jelentek meg a felszínen, és pontosan afelé a hely felé közeledtek, ahol a csalim feküdt.
Szinte levegőt sem vettem, és figyelmesen néztem a bot spiccét, amely egy idő után finoman meghajlott, majd ismét kiegyenesedett. A zsinór meglazult, és számomra egyértelmű volt, hogy a hal kifújta a csalit, a horog pedig nem akadt meg. A buborékok ismét eltűntek, és biztos voltam benne, hogy mindennek vége. A hátizsákom felé fordultam, hogy másik előkét készítsek, amikor a bot hirtelen olyan sebességgel indult meg, hogy majdnem elvesztettem. Megvolt! Egy kis szerencsével sikerült megszákolnom az első holland pontyunkat. Nagyon boldogok voltunk, de a legnagyobb örömet Rosťának szereztem, aki tudta, hogy ez a ponty a belépőnk Amszterdam belvárosába, a kivilágított utcákra, ahol biztosan sokkal több érdekes témát talál majd a kamerájának, de kávét és a kedvenc bagettjeit is, amelyeket annyira szeret. Így aztán összepakoltunk, és Ed ajánlására beírtuk az utca nevét a GPS-be.
A városi horgászat egyre népszerűbb horgászati stílussá válik a horgászok körében. Valljuk be, rengeteg horgász él városokban, és nem mindenkinek van lehetősége arra, hogy több napra és sok kilométerre utazzon horgászni. Kisfiúként, Pardubice belvárosában élve nap mint nap élveztem a városi horgászatot. Nem volt más lehetőségem, és nagyon örülök, hogy olyan városban éltem, ahol lehetőségem volt horgászni. Régen tulajdonképpen nem is maradt más választásunk, ma viszont ezeket a helyeket már tudatosan keresik fel, hogy gyönyörű halakat fogjanak bennük. Az egyik legmesésebb ilyen úti cél Amszterdam, mert kevés hely van a világon, ahol annyi lehetőség kínálkozik, mint éppen itt. Ha megnézed a térképet, láthatod, hogy szinte az egész várost és környékét különféle csatornák, folyók és kis tavakkal tarkított városi parkok hálózzák be. Amióta megszereztem a jogosítványomat és megkerestem az első autómra valót, hosszú éveken át szinte egész Európa legtávolabbi helyeire utaztam. Most pedig 1 000 kilométerre ültem az otthonomtól, egy forgalmas utca közepén, és figyeltem a helyi kerékpárok állandó nyüzsgését. Biciklik tényleg mindenütt voltak. Amszterdam!
Egy ideig belül küzdöttem azzal a környezettel, amelyben horgászni készültünk. Az embernek ki kell nyitnia a szemét, és hirtelen sokkal több mindenre kell figyelnie, mint pusztán a horgászvízre. Furcsa érzésem volt. Mintha beköltöztem volna valakinek a nappalijába, mintha egyáltalán nem tartoznék oda. Rosťa hozott a közeli étteremből egy csapolt sört és egy meleg vacsorát, majd azt mondta: „Öregem, gondolj csak bele, hányszor bontottad fel valahol a vadonban az utolsó tonhalkonzervedet, és számolgattad az ivóvízkészletedet, hogy kitartson a túra végéig. Itt ez egy másik Rock n Roll!” Szívből felnevettem, élveztem a helyi ételeket, és kezdtem megszeretni az itteni horgászatot. A város közepén ültünk, részesei voltunk a helyi kultúrának és szokásoknak, miközben megpróbáltunk valamilyen halat fogni. Azt sem tudom pontosan, a város melyik részén ültünk, de horgászati szempontból jól éreztem magam, mert az egyik kikötött hajó mellett folyamatosan finom buborékok jelentek meg, amelyekhez óvatosan kis bojlikockákat csúzliztam. Azt hittem, dévérkeszegek, amelyekből bőven akad ezekben a vizekben, de egy vad kirohanás gyorsan bebizonyította, hogy tévedtem. Számunkra ez nagyon intenzív pillanat volt. Elkezdődött a szlalom a turistahajók, kötelek és facölöpök között. Csak a mögöttünk megálló amszterdami kerékpárok csikorgó fékjeit érzékeltem, és a zsinórt, amely átvágta az amszterdami csatorna felszínét. Amikor a pontyot a merítőhálóba vezettem, minden feszültség elszállt belőlünk. Hihetetlenül gyönyörű pikkelyes ponty volt, izmos testtel és erőteljes oldalvonallal, amely segíti a tájékozódását a helyi csatornákban és folyókban. Hogyan lehetne néhány sorban leírni egy ennyire érzelmes élményt? Talán nem is tudom. Arra viszont emlékszem, ahogy néztem a távolodó pontyot és néhány helyi lakost, akik a nappalijukból figyeltek engem. Az ablakok bezárultak, ahogy a víz felszíne is összezárult a hal mögött, a történet pedig folytatódott tovább.
A városi horgászat varázslatos. Ha megnyílsz a város előtt, a legszebb oldalát mutatja meg neked. A következő néhány napban nemcsak új horgászhelyeket ismertünk meg, hanem Hollandia néhány jellegzetes nevezetességét is. Az utolsó éjszakát Ed Skillzzel együtt töltöttük, hol máshol, mint az Amstel folyón, amely ennek a gyönyörű városnak az egyik meghatározó jelképe.
Amszterdam biztosan nem az a hely, ahol arra számítasz, hogy óriási pontyokkal töltöd meg a fényképezőgép memóriakártyáját, viszont olyan hely, ahonnan egy életre szóló élményt vihetsz magaddal, akárcsak nálunk. Ismét rájöttem, hogy a horgászatnak ezernyi különböző formája és lehetősége lehet. Talán éppen ezért a világ egyik legelterjedtebb emberi hobbija!
A legjobb történetek csendben terjednek. Víztől vízig. Horgásztól horgászig. Csatlakozz azokhoz, akik mélyebbre mennek.
Szerezz hozzáférést olyan történetekhez és tartalmakhoz is, amelyeket máshol nem látsz.
Bejegyzések követése