Túra a folyóra a szeptemberi telihold alatt
Amikor kinyitom a zsákot, és meglátom azt a kolosszust, akaratlanul is nevetni kezdek, magamban pedig azt mondom: „Ez nem lehet igaz!”
Szeptembernek megvan a maga varázsa. A reggelek már ködösek, a természet elcsendesedik, a halaknak pedig ilyenkor már meg kellene jönnie az étvágyuknak. Ráadásul telihold is van: ideális kombináció egy folyóvízi túrához, amelynek célja az álomponty kifogása bojlival.
Az út a helyszínre és az előkészületek
Nyugodt tempóban indulok útnak. Körülbelül negyven perc autózás, közben pedig még megállok bevásárolni néhány napra való készletet. Már egy nappal korábban megérkezem a helyszínre. Először alaposan feltérképezem a medret, keresem a töréseket, peremeket és azokat a helyeket, ahová az áramlás táplálékot sodor. Amikor megvannak a kiválasztott pontok, rendesen beetetek: botonként nagyjából 10 kg bojliból és magmixből álló keveréket szórok be. Az első napon még nem is horgászom, hagyom, hogy a helyek szépen nyugalomban maradjanak.
A szerelékek már készen vannak: a jól bevált D-Rig 2–4-es méretű horgokkal, 25 lb-s merevített előkezsinóron (kb. 30 cm) és egy 1,5 g-os sörétólommal, hogy az előke szépen feküdjön a medren.
Az első ködös reggel
A második nap hajnalán bedobom a botjaimat. D-Rig szerelék éles, 2-es méretű horoggal és süllyedő bojlival. A bot köré ismét bojliból és magmixből álló keveréket szórok, nagyjából 5 kg-ot botonként. A folyó fölött gomolygó ködpára gyönyörű hangulatot ad a pillanatnak. Az első kapásra nem kell sokáig várni, de néhány méter után sajnos elveszítem a halat. Nem adom fel, a botot azonnal visszateszem a helyére. Néhány órán át semmi sem történik, aztán…
Egy fárasztás, amit nem felejtesz el
Az első horgásznapon, délután öt óra körül erős, lassú húzás érkezik. Felveszem a botot, és azonnal érzem, hogy ez különleges fárasztás lesz. Beülök a csónakba, és elindulok a hal után, amely erősen lefelé tart az árral. Nagyjából 300 méter után már alattam van: a folyó közepén, a mederfenéken fekszik, és nem akar megmozdulni. Abban a pillanatban sejtem, hogy álmaim pontyával van dolgom.
Tíz perc után először mutatja meg magát a csónak alatt: egy hatalmas tükörponty! Remegni kezd a térdem és a kezem. Újabb tizenöt perc küzdelem következik minden centiméterért, végül a merítőben van. Eufóriában bedobom a botot a csónakba, lefekszem, és csak ezt ismételgetem: „Megvan, megvan!”
A matracon azt a pontyot tartom, amelyről évek óta álmodtam. Hatalmas, egészséges tükörponty, óriási jövőbeli potenciállal. Elkészülnek a fotók, megtörténik a mérlegelés, aztán jön a legfontosabb: köszönettel visszaengedem a halat a folyóba ezért a megismételhetetlen élményért. Ahogy eltűnik a mélyben, csak egy karika marad utána a víz felszínén, bennem pedig a beteljesülés hihetetlen érzése.
A második nap
Reggel újra bedobok, ezúttal már kevesebbet etetek: a bothoz egy marék bojlit és néhány lapátnyi magmixet teszek. Kávéval ülök, és tíz óra körül egy alig észrevehető kapás érkezik. Először fehérhalnak tűnik, de hirtelen meghajlik a bot, és a hal megindul. Rövid fárasztás után egy gyönyörű, kerek nyurgapontyot merítek. Óriási! Lefotózom a halat, visszaengedem a vízbe, majd azonnal ráetetek néhány marék bojlival ugyanarra a helyre, hogy a halak továbbra is ott maradjanak. A nap hátralévő részében élvezem a nyugalmat, és figyelem a folyó körüli természetet.
A harmadik és a negyedik nap: a várakozás időszaka
A harmadik naptól visszafogottabb etetésre váltok: botonként nagyjából két-három kilogramm tiszta bojlit szórok be. A víz megnyugszik, az időjárás változik, a kapások pedig ritkulnak. Csak a harmadik napon töri meg a csendet egy gyönyörű nyurgaponty, amely megerősíti, hogy a stratégia működik. A negyedik napon már csak a vízfelszínt figyelem, óvatosan ráetetgetek, és bízom egy újabb lehetőségben.
Az ötödik nap: a nagy finálé
Az indulás napján, reggel hatkor a kapásjelző újra megszólal. A szereléken továbbra is ugyanaz van: a jól bevált D-Rigem éles horoggal és süllyedő bojlival. Beülök a csónakba, és elindulok a hal után. Kis idő múlva már a merítőben van egy újabb gyönyörű tükörponty, lefotózom, majd visszaengedem a vízbe. Nem várok semmire, a botot visszateszem ugyanarra a helyre, és csak egy maréknyi bojlival etetek rá.
Kilenc óra körül újabb húzás érkezik. Már a kapásból ítélve sejtem, hogy nagy hal lesz. Felemelem a botot, azonnal beülök a csónakba, és elindulok utána. A hal nem messze a parttól, az első törés alatt „leparkolt”, és próbál megszabadulni a szereléktől. Sikerül megfordítanom és nyílt vízre húznom, ahol már nyugodtan folytatódhat a fárasztás.
Néhány perc után megmutatja magát a ponty: ismét egy húsz kiló körüli hal! Inkább kicsit engedek a féken, és nyugodtabbra veszem a fárasztást. Ezt a halat nem akarom elveszíteni. Néhány újabb kirohanás után végül a merítőben köt ki, én pedig csak hitetlenkedve csóválom a fejem, hogy már megint mi történt.
A hal alá teszem a mérlegelő zsákot, és fel akarom emelni a csónakba. Elsőre nem sikerül, én pedig csak nevetek, mert tudom, hogy ez megint egy álombéli hal. Másodjára már felemelem a pontyot a zsákban, és a csónakban lévő matracra teszem. Amikor kinyitom a zsákot, és meglátom azt a kolosszust, akaratlanul is nevetni kezdek, magamban pedig azt mondom: „Ez nem lehet igaz!”
Kiviszem a halat a partra, megtörténik a mérlegelés és a dokumentáció, aztán jön a legfontosabb: a visszaengedés. Amikor a ponty eltűnik a vízben, még percekig csak ülök gumicsizmában a folyóparton, élvezem a pillanatot, és magamba szívom mindazt, ami azon a héten történt. Remek kezdés, két nap kontakt nélkül, aztán megint egy ekkora bomba… Ezt egyszerűen nem lehet megtervezni.
A túra zárása
A folyótól a teljes beteljesülés érzésével indulok el. Nemcsak a fogások miatt, hanem főleg azokért a megismételhetetlen pillanatokért, amikor a folyóparton ülsz, nézed a vízfelszínt, és tudod, hogy valami nagyobb egész része vagy. Pontosan ezekért a pillanatokért csináljuk: az álmokért, amelyek a vízparton valósággá válnak.
A legjobb történetek csendben terjednek. Víztől vízig. Horgásztól horgászig. Csatlakozz azokhoz, akik mélyebbre mennek.
Szerezz hozzáférést olyan történetekhez és tartalmakhoz is, amelyeket máshol nem látsz.
Bejegyzések követése
